Fejezetek Magyarország közlekedéstörténetéből 14.

A második világháború után Magyarországon gyakorlatilag nem maradt használható repülőgép, ezért a légiközlekedés a háborús roncsokból épített, sokszor 7-8 gépből összeszerelt eszközökkel indult újra. Az első beszerzési tenderkiírások viszonylag hamar megjelentek, és ezzel egy időben ismét elindultak a hazai fejlesztések is. 1948-ban repülőgép-tervezési pályázatot hirdettek, és ennek hatására készült el a háború utáni első új motoros gép, Rubik Ernő R-18-as jelzésű Kánya elnevezésű konstrukciója. Ezt követte 1951-ben Samu Béla és Gönczy Pál SG-2 típusjelű Kékmadárra keresztelt kétüléses, motoros iskola-repülőgépe, de ekkor már érezhető volt, hogy a magyar tervekből nem lesz sorozatgyártás. Mivel a szovjet technika átvétele gyakorlatilag a repülés minden területét lefedte, így a hazai repülőgépgyártás az 50-es évektől hanyatlásnak indult. Először a motoros repülőgépek előállítása szűnt meg, majd a sportcélú vitorlázó gépek típusválasztéka is fogyásnak indult. 1954. november 6-án a Szovjetunió kiszállt a szovjet-magyar vegyes vállalatokból, így november 26-án megalakulhatott az immár teljesen magyar tulajdonban lévő Magyar Légiforgalmi Vállalat a MALÉV.

Rendező: Szentes László