Portré 12.

Zárdából került a színpadra, megjárta Cannes-t, kétszeres Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, a Nemzet Színésze. A Portréban Törőcsik Mari a vendégünk.

Tízéves korában került az apácákhoz és nagyon szívesen emlékszik vissza azokra az időkre, ahol Máter Orsolyának annyi mindent köszönhetett. Sokáig férfi névvel élt, úgy dolgoztak vele, mint egy gyermekszínésszel és akkoriban mindig táncra perdült egy dalra. A Nemzeti Színházban óriások tartották ölben, hogy aztán olyan nagyra nőhessen, mint ők. Az intenzív osztályon töltött kiszolgáltatott időkből, hálát érez az orvosok iránt és azt mondja, talán a legboldogabb volt életében, amikor ráébredt, hogy él. Gyermekkora szépségeit Egerből és környékéről idézi, s hogy az ő gyermekének is legyenek vidéki emlékei, Velemben éltek. Sosem volt hivalkodó, az emancipált nő szerepét hírből sem ismeri, annál inkább az otthon melegét fenntartó családanyáét. Párja, Maár Gyula egyszer bundával ajándékozta meg, s ha a művésznő valaha viselte, Teréz lánya azt mondta, úgy néz ki benne, mint egy színésznő. Ezt a tökéletes egyensúlyt, amit a színpad és a család között létrehozott, semmi nem tudja kizökkenteni. Törőcsik Mari főszereplésével, felgördül a függöny a mai Portréban.