Portré 13.

Leonardo Da Vincinek szívesen főzne, s örömmel beszélgetne vele egy jót. Persze boldogan beszélgetett a Portréban Barabás Évával is Wossala Rozina, a Konyhafőnök ezüstérmeséből lett zsűritag. Tudatosan építette nem csak karrierjét, de egész életét is. A sinus és cosinus görbék mögött is rántott húst látott, így titokban otthagyta az egyetemet, a szülei legnagyobb bánatára. Konyhalányként folytatta - mondhatjuk így - tanulmányait, de mivel a szülei ragaszkodtak a diplomához, ezért egy jó hangulatú foci-vb után Olaszországban, Firenzében kezdett el vendéglátást, gasztronómiát tanulni. Az egyetem után Mexikóba ment, hogy mezítlábas hippi mixerként élvezze a szabadságot, de az európai kultúra szeretete, és hiánya haza hozta. Azóta is elégedetten tevékenykedik itthon, saját éttermében nem csak a vendégek kívánságát próbálja teljesíteni, de a kötényt is felveszi, ha a konyhában újabb étel költeményekkel kísérleteznek. Imádja a magyar konyhát, ahogy ő mondja, nem kell finomkodni, zsíros, nagy húsú ételekben lehet gondolkozni, amihez aztán van befogadó közönség is. Rozina szerencsésnek tartja magát, de úgy véli, ezzel a szerencsével élni is tudni kellet, sokat tanult, tanul mind a mai napig, hogy a valódi tudás ne kopjon ki, és kicsit sem sajnálja, hogy a magánélete kárára ment a munkájára fordított idő. Rozina utazásai során is prioritást élvez egy jó étterem, vagy egy jól elkészített steak, azonban Leonardo Da Vinci elé egy 2016-ra újragondolt olasz tésztát tenne. A Portréban a magyar háziasszonyoknak, a főzni szerető közönségnek is szolgál pompás fűszer ötletekkel. Virtuális gasztronómiai utazás, íztenger, a mai Portréban.