Portré 38.

Farkas Franciska, a bájos színésznő, aki nem mellesleg "underground" modell volt, személyesen mondja el a sztárral való találkozásának élményeit a Portréban.

Azért, nem volt mindig varázslatosan szép Franciska élete. Származását tekintve romungro, zenész cigány, ami miatt gyakran érte atrocitás még akkor is, ha ő egyébként jómódban élt szüleivel.

15 évesen Pécsre költözött származása miatt, ott talált ugyanis olyan iskolát, ahol a kultúrájáról mindent megtanult, s ahol egyéniségét erősítették. A legmélyebb szegénységről a nagypapájától hallott, akire példaként tekintett, hiszen kemény munkával a nyomortelepből, a semmiből építette fel az életét.

Franciska útravalónak helyes értékrendet kapott, a nagyapa pedig mindig is különlegesnek találta őt. Már gyermekkorában is színésznőnek készült, és óriási lehetőséget kapott, amikor felkérték a Viktória című film főszerepére. Azóta a karrierje felfelé ível, de még nagyon sokat szeretne tanulni a szakma nagyjaitól. A kultúráját őrzi és hirdeti, előadások során pedig, próbál segíteni a hátrányos helyzetben lévő cigányokon. Élete legcsodálatosabb élménye volt, amikor Hollywoodban díjat kapott, és felolvasták a nevét.

Franciska mesél még Barabás Évának a hozzáállásról, kitartásról, arról, hogy a hétköznapokat apró dolgok is megszépítik, még akkor is, ha a szeretett család távol van. Azt is elmondja, hogy mindennap levelet ír Brad Pittnek, nem adja fel, mint, ahogyan eddig semmit.