Portré 51.

Az alma nem esett messze a fájától, édesapja is fantasztikus zongorista. Bár Ádám gyermekkorában tehetséges futballista volt, mégis a zene mellett döntött. A futball szeretete azonban a mai napig bearanyozza mindennapjait. A művészetéről azt mondja, bakelitlemezek inspirálták, ez persze kevés lett volna ahhoz, hogy a New York-i Carnegie Hall-t megtöltse, ám neki, ez háromszor is sikerült. Ilyenkor a szüleit és a testvérét is képviseli a zenében, a játékában, mint, egy köszönetnyilvánításként. Büszke arra, hogy Magyarországon ennyire nívós képzést kapott, s, hogy ezt megmutathatja a világon bárhol.

Futballista párhuzammal élve, Ádám szerint nem elég egy mezt föltenni a pályára, az nem fogja megnyerni a mérkőzést. Minden alkalommal, alázattal és felkészülten kell a zongorához ülni. Azt mondja, most nagyon jó úton van, ahol a mérföldkövek a koncertek, és az út a cél. Sok mindenről le kellett mondania, de mindig kárpótolta a közösség, ahol a pályájára készült, s természetesen a családja szeretete. A Portréban elkalauzoljuk Önöket a New York-i Carnegie Hallba, a Steinway Hall alagsorába, s mindeközben egy zenében gazdag, érzelemdús adást láthatnak.