Portré 62.

Fehér arany olimpiai éremmel érkezett Barabás Évához Imre Géza. Mert ilyen márpedig van. Géza bővebben ki is fejti ezt a mai Portréban. Aranyként csillog tehát az az ezüst, és párbajtőrvívónk már nem bánja azt az elveszett aszót. Hálás, hogy ott lehetett Rióban, és többször is megadatott neki az, ami másnak még sosem. És ugyan Csernus doktorral találkozott azóta, azt, hogy végül elégedett, egyelőre saját magának köszönheti. A felé áradó szeretetben, amit az emberektől kap lubickol, a rajongással azonban még nem tud mit kezdeni. Sok sok kisgyermek edzőjeként pontos és határozott, fegyelmezni azonban a teremben nem, csak otthon szokott. Kézilabdázó fia és lánya néha zokon is veszik ezt. A sportos család most szabadidőben szűkölködik, az őszi szünetben azonban, biztos, hogy pihennek majd kicsit. A Portréban megtudhatjuk azt is, hogy milyen jó a gyerekekkel együtt megélni az olimpiát, hogy milyen remek eredmény csapatban bronzérmet szerezni, s hogy a fényesen csillogó egyéni ezüst feldolgozásához mégsem kell 30, 40, 50 év. Az ünneplés még nem ért véget, ünnepeljenek velünk ma, a Portréban.