Portré 8.

Egy vérbeli hajóskapitány, igazi színész, akinek az élete a színpad. Szerednyey Béla hajszálpontosan 50 éve áll színpadon. Többek között erről is beszélgetnek Barabás Évivel, mint ahogyan arról is, hogyan tartja Bélát fiatal felesége ilyen fitten, energikusan. A művésztől azt is megtudjuk, hogy a feljebbvaló bizony mindig segít, végig kísér minket az úton. Béla nem hisz a véletlenekben, szerinte nincs puszta vállalás, mindig irányítva vagyunk. Nem véletlen az sem, hogy örökös Madách tagnak hívjuk, hiszen a Madách Színház - igaz kicsit más formában -, de már a felmenői életében is fontos szerepet játszott. Pedig Béla a főiskoláról még a Nemzetibe vágyott. Tehetségét egyébként nagyon hamar felismerték, első főiskolai rendezését több színház is elvitte, a Madáchban pedig mind a mai napig műsorra tűzik. A hajózás szeretetét Zamárdiból kapta, a Kanári-szigetekre pedig csak egy bőrönd a belépő. Szerednyey Béla a legnagyobbaktól tanult, Psota Iréntől, Zenthe Ferenctől, s most már ő is a legnagyobbak között van. Tomit a Lindából már távolról figyeli, nehezen ismeri fel magát benne. Misztikus, ugyanakkor nagyon is realista beszélgetés a kultúra napján, nem is lehetne megfelelőbb riportalany - a mai Portréban.