A viharon túl: A béke erejének felfedezése

A Magyar Országgyűlés a 2018. évi I. törvényében január 13-át a vallásszabadság napjává nyilvánította annak emlékére, hogy az 1568. január 6-13. között, Tordán tartott országgyűlés vallásügyi határozata, a világon először foglalta törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot, illetve a gyülekezetek számára a szabad lelkészválasztást. Ez a törvény alapozta meg az akkorra valamelyest már elkülönült négy erdélyi vallásfelekezet (római katolikus, evangélikus, református, unitárius) számára a bevett vallás (religio recepta) státusát. A fentiek ellenére a XVI. század első felében még 33 tagú székeskáptalant, 13 főesperesi kerületet, több mint 600 plébániát és 50 kolostort számláló hatalmas Erdélyi Egyházmegye a század végére intézményrendszerében teljesen megsemmisült. A reformáció következtében kialakult országgyűlési többség a katolikus püspököt 150 évre a fejedelemségből "kiigazította", a kolostorok vagyonát szekularizálta. A káptalan tagjai, a szerzetesek és a klerikusok általában vagy protestáns hitre tértek vagy Erdély földjének elhagyására kényszerültek. Ezen a folyamaton nem változtatott a katolikusok javára a meghirdetett vallásszabadság sem. A katolicizmus így csak a Székelyföldön maradt fenn, minden felső vezetés nélkül, csak mintegy 30 plébánia és a csíksomlyói ferences kolostor szervezésében. Ebben a kényszerhelyzetben alakult ki a Katolikus Világegyházban egyedülálló szubszidiárius katolikus autonómia, vagyis egyházvezetés szinodális formája, az Erdélyi Római Katolikus Státus. Az országgyűlés katolikus hiten maradt tagjai és a néhány székelyföldi klerikus magukat Katolikus Státusnak nevezve közösséggé formálódtak és az országgyűlések után gyűléseztek a katolikus h