Portré 20.

Nehezen felismerhető a külső, de összetéveszthetetlen a mosoly. Hegedűs D. Gézával Barabás Éva beszélgetett a Portréban. Arról, hogy Géza túlsúllyal küzd, kizárólag Szász János rendező tehet. Ő kérte fel ugyanis a színészt a Sóhajok hídja című filmjének a főszerepére, ahol egy kopasz, kackiás bajszos, kövér hentest, Kudelka Jánost kellett alakítania. Hegedűs D. Géza pedig, mint minden szerepét, ezt is komolyan vette. Géza szerint fölkavaró, és nagyon erős a sztori, s ha azt mondja, hogy ez egy csodálatos mandarin történet, elhisszük neki. Mint ahogyan azt is elhisszük, hogy gyermekkorában vidéken milyen szép volt az élet, a drága nagymama, aki bokros teendői között, egy pillanat alatt elkészítette a legfinomabb galamblevest a világon, a zseniális nagypapa, aki világvevő rádióján már akkor a világ híreit hallgatta, amikor erre egyáltalán nem volt lehetőség, s hogy 1953. május 7-én esett a hó. Géza úgy meséli el mindezt, hogy a történetek részeseivé válunk. A színész Pilinszky Jánost is megidézi a szeretet jegyében, és a szorongásairól is beszél. A méltán Kossuth-díjas színművésztől Márai Sándor monodrámájáról is hallhatunk, s azt is megosztja velünk, hogy a tehetség, miért nyugalom a káosz tetején.