Portré 41.

Művész szülők gyermekeként, olasz származású nagymamával, egy nagypolgári élet lehetőségei közepette cseperedett fel. Ahogy ő mondja, nem lebzselt állandóan az Operaházban, de az épület illatát máig őrzi emlékében.

Édesapja mindent megtett, hogy boldog jólétben éljenek, s habár a fia munkásságát elismerte, egy-egy apai vállveregetés hiányzott Ádámnak. Bár publikálásai miatt, a professzor szerint lehet, hogy édesapja inkább feszengene, hiszen Nádasdy Ádám nyíltan beszél arról, hogy meleg.

Nyíltan beszél az ezzel járó nehézségekről és problémákról, s arról, hogy bizony, ha ezt az életformát gombnyomással lehetett volna választani, ő nem ezt a gombot nyomta volna meg. A meleg felvonuláson biztos, hogy ott lesz, szerinte szükség van a népünnepélyre, ezzel is segítve az elfogadást.

Ádám ma már kiegyensúlyozott boldog életet él, bejegyzett élettársi viszonyban egy férfival, akinek nagyon sokat köszönhet. Az egyetemen elismert professzor, aki szenvedéllyel tud mesélni egy-egy mássalhangzó elhelyezkedésének a jelentőségéről is.

Ádám és Éva tartalmas beszélgetéséből azonban nem hagyhatjuk ki Shakespeare-t sem, az idegen nyelveket sem, a verseket és publikációkat sem, de beszélnünk kell a mimózákról és a vastag bőrről is. Tartsanak velünk!