Portré 63.

Egy kedves ismerős, sok-sok gyermek anyukája, nevelője, Áncsán Aranka volt Barabás Éva vendége. Anyácska, ahogyan mindannyian ismerjük őt, hároméves volt, amikor édesanyja, 17 éves pedig, amikor édesapja meghalt. Az élettörténete kapcsán úgy gondolja, bár a sors véletlen hozta, mégsem lehet véletlen, hogy gyermekvédelemmel foglalkozik.

Aranka egyébként vegyészként végzett, Budapestre pedig a színház szeretete hozta. Emellett több sportegyesületben is kipróbálhatta magát, és ez a sportszeretet máig kíséri mind a magánéletben, mind a munkájában.

Tatabánya meghatározó volt az életében, később pedig Tiszadobra került, ahonnan már mindannyian jól ismerjük, Oláh Ibolya tehetségének köszönhetően. Ibolya sokat köszönhet Anyácskának, ám Aranka azt mondja, neki minden gyermeke egyforma, a szeretet nem válogat.

Saját gyermekei is születtek, de a házukban mindig volt hely, a nevelőotthonban lakó ifjak számára is. Férje türelemmel, szeretettel és tisztelettel viseltet munkája iránt, mi sem mutatja ezt jobban, mint, hogy Tiszadobról mindannyian Kecskemétre költöztek, pedig munkája csak Arankának lett.

A Portréban az a sportos, karakán, erős asszony mesél nekünk, aki nem fél soha a nehézségektől, s még a legmélyebb nyomorból is kiemeli a gyermekeket. Nagyon sokan hálás szívvel gondolnak rá, ő pedig azt kéri cserébe, hogy boldog életet éljenek.